már csak

Az utódok is a judót választották

Az ötvenegy éves olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok judós, Csák József sikerei közül a barcelonai második helyezést emelhetné ki, mint a legértékesebbet, mégsem teszi. Nem igazán volt elégedett ezzel akkor, s ma sem az. Saját magát okolja az elmaradt bajnoki címért.

Természetesen ő sem hiányozhatott a budapesti SUZUKI JUDO VILÁGBAJNOKSÁGRÓL, amelynek küzdelmeit a helyszínen nézte meg. A Papp László Budapest Sportarénában beszélgettünk.

„A döntőig minden rendben volt, négyszer nyertem, s folytatni akartam ezt a sorozatot ott is. Sajnos elkövettem azt, amit nem lett volna szabad. Egy pillanatig nem koncentráltam kellően, s a brazil Sampaio már meg is dobott egy hátsó gánccsal, amiért vazarit kapott, az én vágyott aranyamból meg csak ezüst lett. Hát persze, hogy nem örültem akkor, abban a pillanatban. Egy döntő vesztese sosem boldog” – mondta Csák József, aki edzőként bejárta a világot, Indiától Dominikán és Románián át Dominikiág sok helyen edzősködött, de napjainkban újra az UTE szolgálatában áll.

„Amikor abbahagytam, akkor sem akartam váltani. Jó volt eddig, jó lesz ezután is, gondoltam, s nem is csalódtam. Ha jól emlékszem, 1977-ben edzettem először az akkor még Újpesti Dózsában. Ma már UTE a nevünk, s nem versenyzőként eszem ott a kenyeremet, hanem edzőként, az utánpótlás szakág vezetőedzőjeként” – meséli az egykori 65 kilós, aki legföljebb öt kilóval több az egykori versenysúlyánál.

Ha „harcba” hívnák őt, s tatamira kellene lépnie, akár egy nap alatt meg tudná tenni ezt, mert jó kondiban is tartja magát. Ha nem is önsanyargató módon, de heti rendszerességgel edz, példát adva két gyermekének is.

„Ők a legfontosabbak, rájuk figyelünk, róluk szól az életünk. Csenge tíz éves, Bojta tizenhat, s nem fogja elhinni, mind a ketten judóznak, természetesen az UTE-ban. Elhatároztam, nem fogok beleszólni abba, hogy meddig csinálják. Addig jó, amíg maguktól mennek, s nem parancsra.”

A hírneves apuka pedig naponta nézheti, miként fejlődnek a gyermekek, s tanulják meg idővel azt a védhetetlen „Csák-fegyvert”, a fejen átdobást, amivel oly sok sikert ért el az édesapjuk.